Szívbetegség és sportolás

A sport, a rendszeres mozgás nagyon fontos az egészséges életmód kialakításában.

A rendszeres mozgás jótékony hatása nagyon összetett, a teljesség igénye nélkül a legfontosabb közülük:

• csökkenthető a vérnyomás, tehát határérték közeli (normál vérnyomás felső határa: 140/90 Hgmm) vagy enyhe magas vérnyomásban évekre elodázhatja a gyógyszeres kezelés bevezetésének szükségességét.
• testsúlycsökkentő hatású, segít az ideális testsúly megtartásában, a súlyfeleslegtől való megszabadulás pedig mozgás nélkül nehezen kivitelezhető.
• kedvezően befolyásolja az anyagcserét (zsír, cukor):
  • az úgynevezett „jó koleszterin” (HDL) szintje emelkedik
  • a triglicerid szintje csökken
  • javul a glükóztolerancia (a működő izmok cukrot használnak fel, tehát csökken a vércukorszint)
• hangulatjavító hatású, a depresszió és a szorongás csökkentésének fontos, nem gyógyszeres eszköze.

A szív-érbetegségek legfőbb kockázati tényezői ellen teszünk, ha a rendszeres testmozgást beiktatjuk az életünkbe. Lehet, de nem feltétlenül kell méregdrága fitnesz-wellness központokba menni. Sétálni, gyalogolni, kocogni, futni, tornázni szinte csak elhatározás kérdése. De a legtöbb család rendelkezik kerékpárral is.

Kiindulópont: a semmittevéshez képest minden mozgás jótékony hatású!

Egészséges fiatal vagy az idősebb korosztály is (kb. 40 éves korig, feltételezve, hogy az iskolai, ill. munkaalkalmassági, háziorvosi vizsgálatok során a komoly betegség már ismertté vált volna) bizonyos szabályok betartása mellett bátran kezdheti a sportot.

Melyek ezek a szabályok?

• fokozatosság: aki korábban nem, vagy alig mozgott, kezdje kis intenzitású, rövid ideig tartó mozgással (pl. napi 1-2 alkalommal 5-10, esetleg 10-15 perc, melyet hetente növelhet mondjuk 5-10 perccel), és fokozatosan szoktassa a testét a terheléshez
• a sport legyen kedvelt mozgásforma (az egészségmegőrzést az egész testet megmozgató dinamikus mozgás szolgálja, pl.: megfelelő intenzitású gyaloglás, kocogás, futás, úszás, kerékpár, tánc, labdajáték stb.)
• rendszeresség: heti 4-5 nap (ideálisan minden nap)
• fontos a bemelegítés és a levezetés
• a mozgás intenzitását célszerű pulzusszámolással meghatározni. Többféle mód lehetséges, a kiszámításra egy viszonylag egyszerű példa: a funkcionális kapacitásnak (220 mínusz az életkor) kb. 60 %-a (növelhető).

40 éves kor felett mielőtt rendszeres sportolást kezdünk, célszerű orvosi vizsgálaton részt venni, ahol felmérik egészségi állapotunkat, fény derülhet esetleges szív-érrendszeri eltérésre (pl. hypertonia), anyagcsere-eltérésre (pl. cukorbetegség), és a mozgásszervi állapot felmérése is megtörténik.

Egyidejűleg tisztázható, hogy milyen további vizsgálat szükséges, és milyen sporttevékenység végezhető.

Szívbetegség és sportolás

A szív- és érrendszeri eltérés vagy betegség esetén is lehet sportolni, természetesen ez esetben a „mit?, mennyit?” kérdések pontos körvonalazása szükséges.

Ha valaki panaszmentes, de a szív-érrendszeri betegségek rizikófaktorai közül egy vagy több kimutatható (magas vérnyomás, emelkedett vérzsír, emelkedett vércukor stb.), az érbetegség jelenléte vagy kizárása érdekében kardiológiai szakvizsgálat (EKG, terheléses EKG, szívultrahang-vizsgálat) szükséges, ahol a további teendők meghatározása mellett, a terhelés eredménye alapján, a terhelés mértékére is adnak felvilágosítást.

Ha valaki ismert koszorúérbeteg (pl. akár korábban szívinfarktuson esett át), de az állapota stabil, azaz nincsenek anginái, nincs szívelégtelenségi tünete, rendszeresen szedi gyógyszereit, és részt vesz az előírt állapotellenőrző vizsgálatokon, a terheléses vizsgálat alapján megállapított határokon belül sportolhat (erről a kardiológusa részletes felvilágosítást tud adni).

A szervezet jelzőrendszere elég jó, hiszen az elfáradás, a levegő elfogyása, esetleg mellkasi fájdalom kezdete időben „megálljt!” parancsol.

Ha a szív- és érrendszeri betegnek különböző mértékű panaszai, tünetei vannak, nyilván kevesebbet, de valamennyit szinte minden beteg mozoghat. Hogy mennyit, arra vonatkozóan az echocardiographia (bal kamrai teljesítőképesség mérhető), az EKG monitorozás, a Holter-vizsgálat (a veszélyes ritmuszavarok kiszűrése) és a terheléses vizsgálat alapján a kardiológus javaslatot tesz.

Ha a szívbeteg kórelőzményében veszélyes szívritmuszavar szerepel, ha a bal kamra funkciója rossz (szívultrahang kapcsán a bal kamra teljesítőképességét mutató paraméter (EF) kisebb mint 40 %), úgy számára egyénileg összeállított mozgás, gyógytornász, esetleg orvos által felügyelt mozgás javasolható.

Tilos kondicionáló jelleggel sportolni heveny, lázas állapotokban, szívelégtelenség állapotában, gyakori anginák, ritmuszavarok idején, illetve olyan szívhibák (pl.: súlyos aortabillentyű-szűkület, hypertrophiás cardiomyopathia) esetében, amelyeknél a kezelőorvos erre külön fel is hívja a figyelmet.

Ha sportolás közben valakinél mellkasi fájdalom, indokolatlan mértékű fulladás, szédülés, ájulásszerű érzés lép fel, függessze fel a mozgást, és haladéktalanul forduljon orvoshoz. A probléma tisztázásáig függessze fel a sporttevékenységet!

Forrás: Webbeteg